Pápai Mihály polgármester és Hefler Gábor plébános évek óta latolgatta, hogyan lehetne méltó emléket állítani Gyál történelmi múltjának, de különösképpen az azt jól szimbolizáló Árpád kori Szent György templomnak. A latolgatások mára megszilárdultak, melynek eredményéül felavatták Gyál egyetlen emlékhelyét, a Szent György Emlékhelyet.

A Felsőpakonyt és Gyált összekötő úton Gyál kapujában, az egykori „marhahajtó útvonal mentén” kb. a DPMV Zrt. (vízmű) magasságában látható emlékhelyet bizonyára már többen látták, azonban annak átadására április 23-án, vasárnap, Szent György napját megelőzően került sor. Az avatón ünnepi beszédet mondott Pápai Mihály polgármester, dr. Rácz Tibor Ákos muzeológus, valamint Hefler Gábor plébános, aki 24 éven át szolgálta a gyáliakat.  Az eseményen részt vett Erős József alpolgármester, Gyimesi István nyugalmazott polgármester, Gyál díszpolgára, Kovalik Józsefné díszpolgár, továbbá helyi képviselők, intézményvezetők, civil szervezeti vezetők és számos helyi lakos. A rendezvényt a Gyál Városi Fúvószenekar műsora, valamint Schmidt Gréta szavalata színesítette.

Az emlékhely tervezője: Török Ferenc építész

Szobrász: Csák Attila

Kőfaragó: Reichart Miklós

Betonozás: Gyáli Ipartestület

Történelmi áttekintés:

Gyálról a 1990-es évek végéig csak néhány lelet került elő. Azonban a beruházásokat megelőző kötelező régészeti feltárásoknak köszönhetően ezt követően a település nevét a régészeti szakma is jól megismerte. Már a kora bronzkorban (Krisztus előtt 1900-1700 között) élt itt népesség, majd 3-4. században a (római kori) szarmaták, 8. században az avarok és 12-13. században az Árpád kori népesség hagyta hátra településeinek maradványait.

Gyál a gazdag régészeti lelőhelyeink és a fennmaradó írások bizonysága szerint a középkorban lakott hely volt, s a budai káptalan 1323-i oklevele szerint temploma Szent György tiszteletére volt szentelve. A később pusztává lett Gyál a középkorban elég nagy jelentőségű volt és más írások megemlítik, hogy templomában harang is volt. Egy 1673 körüli időből származó térképről 1773-ban készült mellékelt másolati rajz maradt fenn, mely a Váci egyházmegye templomait tünteti fel. Ezen megtaláljuk Gyál templomát is. A virágzó jobbágy községekből a török hódoltság folyamán puszták lettek. Pusztává lett a középkori Gyál, melynek templomát 1736 körül bontották le s kőanyagából korcsmát és istállót építettek. Egyes adatok 1731-es dátumra utalnak a lebontást illetően. Hozzá kell tenni, hogy a Váci egyházmegyében kb. 15 templom védőszentje volt Szent György, amelyet a pusztaságokon élő pásztornépek érthetően választottak névadóul. Az Árpád-kori település jelentős mérvű kutatására az M0 autóút építését megelőzően került sor. A feltárt Árpád kori lakóházakról sok régészeti anyag került elő és ennek külön irodalma van. A Gyáli Szent György templom alapkövei a 037/8 hrsz-ú ingatlanon találhatóak, s mivel a nagy beruházások azt elkerülték, azok feltárása igen nagy költséggel történhetne, és lehet, hogy időben is nagyon elhúzódna a régészeti feltárások engedélyeztetése kapcsán.

További képek a galériában.

Fotó: Börcsök Kata