Rózsa Ferencné, Margit nénit 90. születésnapja alkalmából köszöntötte a város nevében Nagy József Elek alpolgármester.

A szépkor betöltésekor a városvezetés köszönti az ünnepeltet, amelynek keretében egy tartalmas ajándékcsomaggal, gyáli emléklappal, virágcsokorral és Orbán Viktor miniszterelnök úr által küldött emléklappal ajándékozzák meg a szülinapost.

Margit néni története nemcsak egy családé, hanem egy egész városé is. 1969-ben vásárolták meg azt a telket, ahol ma három generáció él együtt. A férjével közösen építették fel a házat, és egy kis autószerelő műhelyt is létrehoztak – abban az időben ez igazi ritkaság volt.

„A férjem autószerelő volt, és mi itt kezdtük el a semmiből. Se víz, se út, csak villany volt” – meséli. „Aztán építettünk egy kis műhelyt, hogy egy autó beférjen, mert itt nem volt szerelő.”

A munka szeretete egész életét végigkísérte. Három évtizedet dolgozott a Fővárosi Vízműveknél, ahol szakszervezeti vezetőként és üdülésszervezőként is aktív szerepet vállalt. „Tizenegy dicséretet kaptam, igazgatóit, szakszervezetit. Én szerettem emberekkel foglalkozni.” – mondja büszkén.
„Pontos, mint az óra, precíz, mint az órás. A brigádban Ő az áldozatvállaló. Ha kell szerel, ha kell kocsit vezet…” – írta róla egy hajdani újságcikk.

Margit néni nemcsak dolgozott, hanem gondoskodott is. Férje szüleit 15 évig ápolta otthon, majd édesanyját is 6 éven át, egészen 93 éves koráig. Mindezt természetes egyszerűséggel meséli el, mintha ez nem is lenne különleges – pedig az.

„Mi úgy nőttünk fel, hogy tisztelni kell az időseket. Nem volt kérdés, hogy elhozzuk őket magunkhoz.”

A 90 év nem akadály, csak szám. Margit néni ma is aktív, piacra jár, unokáira vigyáz, és ha kell, segít. „Én húzom, húzom, húzom a családot” – mondja nevetve. Unokája, Emese, most két gyereket nevel, dolgozik, és a dédmama minden nap részt vesz az életükben.

A család és a közösség számára ő nem csupán egy idős asszony, hanem egy élő emlékezet, egy biztos pont.

Gyerekkoráról beszélve visszarepülünk a háború utáni évekbe, Kiskunmajsára. „Zárdába jártam. A nagyapám nevelt minket, ő gazda volt meg fiákeres. Megtanított, hogy a kenyérért meg kell dolgozni. Akkor kaptunk egy forintot mozira, ha elvégeztük a munkát.”

Bár rengeteg nehézségen ment keresztül – háború, veszteségek, munka – Margit néni ma is pozitív. „Nem kerültem ki a feladatokat, vállaltam őket. Jó szívvel, örömmel.”

Egy életen át épített – otthont, kapcsolatokat, közösséget. Nemcsak magának, hanem mindazoknak is, akik körülötte nőttek fel. És most, amikor 90 évesen mosolyogva fogadja a köszöntéseket, látszik, ez a történet még mindig nem ért véget.