Kedden este a gyáli Arany János Közösségi Ház és Városi Könyvtár kamaratermében mutatta be Demeter Szilárd Hazaszótár című kötetét. A program könyvbemutatóval és kötetlen beszélgetéssel várta az érdeklődőket – olyan est lett belőle, ahol a könyv nem díszlet, hanem ürügy: hogy kimondjunk, újragondoljunk, és talán vissza is szerezzünk néhány szót. Az est moderátora dr. Both Hunor önkormányzati képviselő volt.

Demeter Szilárd Gyálon most elsősorban íróként állt a közönség elé. Székelyudvarhelyen született, filozófiát tanult, és alkotói világát a próza mellett a zene is formálta: a források szerint basszusgitárosként is aktív volt, írói álneve pedig Tempetőfi. Munkásságában a fikciós szövegek (például a Kéket kékért vagy a Hármasoltár) és az esszéisztikus, jegyzetszerű megszólalások egyaránt jelen vannak – ugyanazzal a személyes hanggal, amely egyszerre vitázik és vall.

A Hazaszótár már a műfajával is játékba hív: a kötet alcíme szerint „Száz jegyzet Istenről, hazáról, családról” – vagyis nem regény, nem tanulmány, hanem rövidebb, gondolatébresztő szövegek füzére. Egyfajta „rendhagyó szótár”, ahol nem a definíció a fontos, hanem az, hogy mit jelenthetnek a szavak egy ember életében és egy közösség mindennapjaiban.

A kötet tétje épp ebben a rendhagyóságban van. A kiadói ismertető is hangsúlyozza: nem klasszikus szótárról van szó, inkább olyan nézőpontról, amely „kapaszkodót” kínál – hitből, humorból, személyességből és gondolati sűrűségből építkezve. A „szócikk” itt inkább rövid esszé: megálló a rohanásban, ahol egy-egy fogalom – a haza, a szabadság, a szeretet, a család – új fényt kap.

Az sem véletlen, hogy a Hazaszótár szövegvilága jó ideje önálló életet él: a kötethez kapcsolódó jegyzetekből rádiós sorozat is készült, amelyben hétről hétre egy-egy „hazaszótári” fogalom mentén születik reflexió a jelenre. Vagyis a könyv nem lezárt tárgy, inkább folyamatos párbeszéd – pontosan olyan, amilyenné egy író-olvasó találkozón is válhat.

És hogy miért fontos ma ezzel a témával foglalkozni? Talán azért, mert a legfontosabb szavaink – haza, otthon, közösség, hit, család – egyszerre túlhasználtak és félreértettek. A közbeszédben gyakran jelszóvá, reflexszé, vitafegyverré kopnak, miközben a hétköznapokban mindannyiunknak nagyon is személyes tapasztalataink kapcsolódnak hozzájuk. A Hazaszótár épp arra hívja fel a figyelmünket, ami ritkán fér bele a napirendbe: hogy ne csak kimondjuk, hanem meg is próbáljuk érteni ezeket a fogalmakat – magunk felől, egymás felé.

A gyáli est ennek a törekvésnek adott teret: könyvtári falak között, mégis a „kint” kérdéseivel. Mert bármennyire is személyesek ezek a jegyzetek, a végén mégis közösségi kérdéssé állnak össze: mit őriznénk meg abból, akik vagyunk – és milyen szavakkal tudjuk ezt egymásnak elmondani.