2025. augusztus 20-án Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi minisztertől vehette át Babák László a Magyar Érdemrend Lovagkereszt katonai tagozata állami kitüntetést.

Az egykori katonatiszt, katasztrófavédelmi vezető, később járási hivatalvezető ma a Centenáriumi Hadtörténeti Egyesület élén dolgozik, a múlt hőseit idézi meg rendezvényeiken.

– Katonai pályája a sorkatonaság idején indult. Hogyan emlékszik vissza ezekre az évekre?
– Katonai pályám a sorkatonai szolgálat alatti két éves tartalékos tiszti iskolával kezdődött, majd a leszerelést követően 1978-ban lettem az akkori Magyar Néphadsereg hivatásos tisztje, hadnagy rendfokozattal.
A katonai igazgatásban dolgoztam 1992-ig.

– Az aktív katonai szolgálat után a Belügyminisztériumban, majd a Katasztrófavédelemnél is dolgozott. Mi vonzotta ezekhez a feladatokhoz?
– Mivel az addigi életem az igazgatási feladatokhoz kötődött, nem volt idegen számomra ez a pálya. Részese lehettem egy új szervezet kialakításának a Katasztrófavédelemnél is, majd később a Gyáli Járási Hivatal indítása és működtetése csábító feladatnak bizonyult. Több országban láttam a helyi kormányhivatalok működését, és úgy gondoltam, hogy lehet ennél jobbat is csinálni.

2013. január 1-jén alakult meg a Gyáli Járási Hivatal, amelynek első vezetője Babák László lett. Az indulás nem volt könnyű: 35%-os létszámhiánnyal és szinte bútorok nélkül kezdték meg a munkát, de a hivatal felállítása az ő nevéhez fűződik. Mint mondja, nagy szerencséje volt, mert az önkormányzattól áthelyezett kormánytisztviselők szorgalmas, szakmájukat jól ismerő munkatársak voltak. Az induláshoz és a későbbi működéshez is sok segítséget kapott Pápai Mihály polgármestertől, a jó kapcsolat pedig a teljes hivatali ideje alatt megmaradt.

– A Centenáriumi Hadtörténeti Egyesület és a Dandár vezetőjeként ma már katonai hagyományőrző munkát koordinál. Mit érdemes tudni erről a szervezetről?
– A Dandár egy virtuális katonai szervezet, amely azokat az egyesületeket tömöríti, amelyek a monarchia és az I. világháború katonai hagyományait ápolják és hitelesen bemutatják különböző rendezvényeken.
A Dandár „jogi személye” a Centenáriumi Hadtörténeti Egyesület, amelynek elnöke és parancsnoka vagyok ezredes rendfokozatban. Közel húsz egyesület a tagunk, a rendezvényeink száma évente meghaladja a százat.
Az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó rendezvényünk az augusztus 20-i Hősök Útja hadijáték a Budai Várban, amely Muhr Ottmár hőstettét idézi meg. Ez a program már ötödik éve több ezer látogatót vonz.

– Az elmúlt években számos elismerést kapott, de a legutóbbi kitüntetés különösen nagy meglepetésként érte. Miért volt ez más?
– A kitüntetés átvétele számomra rendkívüli meglepetés volt, különösen annak fokozata miatt. Egyenruhás szolgálati időm alatt állami kitüntetésben nem részesültem, bár a munkámért sok más elismerést kaptam. Az egyesületünket több mint tíz éve jegyeztettük be, azóta egyre nagyobb feladatokat vállaltunk. A csúcs 2024 volt, amikor tíz ország hagyományőrzőinek részvételével, közel 300 fővel, 60 lóval és haditechnikával vonultunk fel az Andrássy úton az I. világháború kitörésének 110. évfordulóján.

– Miért éppen az I. világháború hagyományainak ápolására helyezik a hangsúlyt?
– Azért választottuk ezt az időszakot, mert itt érezzük a legnagyobb ismerethiányt, amit szeretnénk pótolni. Célunk a fiatalok bevonzása a történelem és a hadtudományok világába, valamint a bajtársiasság, az önzetlenség érzésének kialakítása.
Az egyesület nem áll meg: már készülünk a mohácsi csata 500. évfordulójára, amely 2026-ban lesz. A tervek szerint az „500 év a haza védelmében” című program a hadsereg fejlődését mutatná be Mohácstól napjainkig.

– Mit üzenne a mai fiataloknak a múlt ismeretével kapcsolatban?
– A múlt ismerete nélkül nehezebben lehet megérteni a jelen történéseit, különösen Magyarországot illetően. A háborúk áldozatai, a területvesztés, az idegen elnyomás, a forradalmak és leverésük, árulások és áldozatvállalások mind hazaszeretetre tanítanak minket. Fontos, hogy kutassuk elfeledett hőseink történeteit. Ha megemlékezünk róluk akár egy családi beszélgetésben is, talán nem haltak meg hiába.

Állami elismeréséhez szívből gratulálunk, további hagyományőrző munkájához pedig sok sikert és jó egészséget kívánunk!