János bácsi január 11-én töltötte be 90. életévét, a város nevében Nagy József Elek alpolgármester kereste fel őt otthonában, hogy személyesen adja át a jókívánságokat és az önkormányzat ajándékait.

A köszöntés alkalmából János bácsi a Gyáli Élet Program keretében egy ajándékcsomagot, egy üveg bort, a település történetét bemutató, képekkel gazdagon illusztrált kétkötetes könyvet, valamint egy emléklapot is kapott, továbbá az alpolgármester a városi üdvözlet mellett a miniszterelnöki köszöntőlevelet is átadta.

János bácsi Rákosszentmihályon született, ott élt 35 éven át. Fiatalon kétszer is katonai szolgálatra hívták be: először az ötvenes évek végén, majd néhány évvel később ismét. Gyálra 1972-ben költözött, azóta is itt él, gyáli otthonában.

Életének egyik legmeghatározóbb része a munkája volt: összesen 42 évet dolgozott műhelyben, díszletkészítéssel foglalkozott. A szakmát mintakészítőként tanulta, később számos helyen megfordult: rövid ideig a Nemzeti Színház (Blaha Lujza tér) világát is testközelből megismerte, majd hosszú évekig díszleteken dolgozott műhelyekben. Mesélt arról is, milyen sokféle feladatot hozott ez a munka: mindig más jellegű díszletet kellett készíteni, alkalmazkodni a tervekhez, technikákhoz, határidőkhöz.

Felidézte, hogy évtizedeken át sokfelé jártak az országban: nagyobb munkák és rendezvények miatt hetekre is elutaztak – Szegedre, Szentendrére, a Margitszigetre, és más helyszínekre is. A beszélgetésből az is kiderült: a „változatosság” volt az, ami a nehézségek ellenére is sok örömet adott neki.

János bácsinak egy fia van, és egy unkája, akikre nagyon büszke.

A köszöntés egyik legszebb része az volt, ahogy János bácsi a hétköznapjairól mesélt: milyen korán kel, mit néz a tévében, mi érdekli igazán. A focit különösen szereti, de szívesen nézi a „Kincsvadászok” műsort is, mert „mindig jön egy történet a tárgyakból”.

Az étkezésről is szó esett: alkoholt nem iszik, viszont a tej nagy kedvence – különösen a mézes tej. A régi idők hobbiját, a gombaszedést is felidézte: régebben nagyon sok gombát összegyűjtött, és örömmel beszélt a környékbeli kirándulásokról, gyűjtőhelyekről is.

János bácsi jókedvű, tájékozott, a világ dolgaira nyitott ember, aki igyekszik mindent a maga rendjében elvégezni.

A látogatás során egy hosszú, dolgos élet képe rajzolódott ki, emlékekkel, kitartással, és a veszteségek ellenére is sok derűvel. János bácsi története jó példa arra, mennyi emberi érték és tudás él közöttünk – sokszor a szomszéd utcában, egy csendes otthon ajtaja mögött.

Isten éltesse János bácsit!