Bizonyára mindenki számára szorongást okoznak az elmúlt napok eseményei. Megrendülhet a biztonságba, igazságos világba vetett hitünk, mely egyaránt hatással lehet a mindennapi életvezetésünkre és a jövőképünkre is. Mivel még a járványhelyzetből sem lábaltunk ki, ezért nem csoda, hogy az egyik szomszédos országot sújtó háború híre sokakat megrendít, köztük a gyermekeket is. A mai digitalizált világban nem lehet elrejteni az információkat a legkisebbek elől sem, akarva, akaratlanul találkoznak rideg tényekkel. Azt gondolhatjuk, hogy a gyerekek nem igazán érzékelik a körülöttük zajló eseményeket, azonban elég egy fél mondat, egy elkapott szülői beszélgetés vagy hírfoszlány ahhoz, hogy megjelenjen a szorongás. A közvetlen közelünkben kialakult helyzet, a hírekkel kapcsolatos bizonytalanság pedig fokozott feszültséget jelenthet. Éppen ezért még nagyobb szükségük van arra, hogy felnőttként, szülőként biztonságot nyújtsunk számukra. Az alábbiakban igyekszünk támpontokat adni ahhoz, hogy hogyan beszéljünk a gyerekekkel a háborúról, illetve hogyan segítsük a szorongásoldást. Mindenekelőtt elengedhetetlen, hogy felnőttként kezelni tudjuk a saját feszültségünket. A gyermekek többnyire „lekövetik” szüleik és a hozzájuk közel álló felnőttek érzelmi állapotát, ezért nagyon fontos, hogy ne csak a negatív reakciókat lássák. Ha azt tapasztalják, hogy a szüleiken eluralkodik a pánik, akkor nagyon könnyen megijedhetnek és szélsőségesen reagálhatnak. Ennek elkerülése érdekében ügyeljünk a saját mentális egészségünkre! Igyekezzünk a kiegyensúlyozott hír-, és médiafogyasztásra, próbáljunk tudatosan figyelni a pozitív információkra is. Erősítsük meg magunkban és bennük is, hogy bár érthető a szorongás, azonban mi nem vagyunk reális veszélyben! Emellett kiemelten fontos, hogy elérhetőek legyünk, amikor szükségük van rá. A lehetőségeink szerint biztosítsunk olyan légkört számukra, ahol van helye a kérdéseiknek. Az őszinteség ebben a helyzetben is alapvető igényük, akkor is, ha szomorúságot vagy félelmet tapasztalnak a szülőn. A negatív érzelmeket, feszültséget mindig könnyebb kezelni, mint a titkokat. Fontos tehát, hogy ne hallgassuk el előlük a valóságot, ugyanakkor ne terheljük őket feleslegesen a részletekkel. Próbáljuk meg minél inkább korlátozni a médiafogyasztást! Figyeljünk arra, hogy ne menjenek folyamatosan a háttérben a hírek, mert sok erőszakos jelenettel találkozhatnak, melyek nagyon felkavaróak lehetnek számukra. Érdemes ezekben a napokban több időt szánni a beszélgetésekre, figyelembe véve az életkori sajátosságokat. Másképp beszélhetünk egy serdülővel a konkrét tényekről, és másképp kell elmagyaráznunk egy óvodásnak, hogy mit is jelent a háború (pl. mesék segítségével). Az is előfordulhat, hogy a gyerekek nem akarnak beszélni az érzéseikről, a halálról vagy akár kifejezetten elzárkóznak a háború témájától. Ilyen esetben nem szabad erőltetni a beszélgetést, hanem inkább játékban, rajzban, az idősebbeknél pedig a figyelem biztosítása által lehet oldani félelmeiket. Ezen kívül igyekezzünk megtartani a napi rutint, a játékosságot, mely szintén a biztonság megőrzését segíti elő. Ha azt tapasztalják, hogy minden igyekezet ellenére nehéz kezelni a feszültséget vagy eluralkodik a félelem a gyermekeken, akkor érdemes szakember segítségét kérni! A pedagógiai szakszolgálat alábbi elérhetőségein tudnak igényelni pszichés támogatást: PEST MEGYEI PEDAGÓGIAI SZAKSZOLGÁLAT GYÁLI TAGINTÉZMÉNYE Cím: 2360 Gyál, Rákóczi u. 42-44. Tel.: (30) 494 82 44 E-mail: pmpsz.gyal@gmail.com  

Tábit Sarolta, klinikai szakpszichológus, tagintézmény-igazgató

Szabó Janka, pszichológus

  Forrás: Hogyan beszéljünk a gyerekkel a háborúról? – Pán Péter, STOP! (blog.hu) Hogyan beszéljünk a gyerekekkel a háborúról? – Mindset Pszichológia (mindsetpszichologia.hu)