A futball szeretete Gyálon gyökerezik Győri Barnabás életében. A Lurkó FC-ben, Kemény Norbert kezei alatt kezdte pályafutását, ahol egy összetartó közösség formálta játékossá.
A családias közeg, a barátságok és a rangadók adták meg számára az alapot. „A BKSE elleni rangadók emléke például máig olyan bennem, mintha az El Clásico-n játszottunk volna” – idézi fel gyermekkori élményeit.

A barátokkal együtt lépett tovább magasabb szintű csapatokhoz, de a gyökereihez mindig hű maradt. Évekkel később, a Covid után visszatért oda, ahol minden kezdődött: a Lurkó FC U9-es csapatánál indult edzői pályafutása. Két nagy kezdet, egyazon helyszínen játékosként és edzőként is a gyáli pályán.

Barnabás pályáját mindig a céltudatosság jellemezte. „2020-ban az egyik barátommal lefestettem magam, ahogyan éppen egy stadionban állok magyar válogatott mezben. Ez kint lógott a szobám falán annak érdekében, hogy minden nap lássam, mi a célom. Egy nap nekem is szóljon a Himnusz” – mondja. Három évvel később a kép álomból valósággá vált.

2023 októberében, egy hónappal az emirátusokbeli világbajnokság előtt hívta az akkori szövetségi kapitány, Nagy Lajos. „Éppen édesapámmal horgásztam aznap. Néhány perc csevej után kimondta a varázsszavakat: Jössz velem az Egyesült Arab Emírségekbe! Amint leraktam a telefont, apuhoz mentem, csak egymásra néztünk, és mindketten elsírtuk magunkat, miközben megöleltük egymást. Azt hiszem, ezt a pillanatot sosem felejtem el.”

A 2025-ös bakui kerethirdetés még nagyobb érzelmi súlyt kapott, hiszen ez volt az első torna, ahol édesapja már nem lehetett mellette. „Érte is akartam játszani” – hangsúlyozza.
Ez a belső erő vitte előre, és Trencsényi János szövetségi kapitány beválogatta a világbajnoki keretbe.

A magyar válogatott Azerbajdzsánban fantasztikus menetelést mutatott be: a portugálok legyőzése után Barnabás a mauritánok elleni mérkőzésen szerezte meg a továbbjutást érő találatot, amellyel a meccs emberének választották. Az elődöntőben a szerbeket büntetőkkel múlták felül, így történelmet írtak: Magyarország döntőbe jutott a minifoci-világbajnokságon.

A fináléban, a teltházas arénában 7000 azeri szurkolóval szemben a magyar válogatott ezüstérmet szerzett. Bár a vereség után csalódott volt, Barnabás eltökélt: „Én nem várok arra, hogy megszépüljenek az emlékek. Vissza akarok térni egy nap a döntőbe, hogy megnyerjük azt.”

A történet azonban nemcsak sporteredményekről szól. Győri Barnabás számára a foci az élet része, edzőként a Soroksár SC utánpótlásában dolgozik, játékosként az Airnergy FC-t erősíti, és célja, hogy futsalban NB I-ig jusson. Szabadidejét feleségével, Zsófival és kiskutyájukkal, Lionel-lel tölti, a horgászat és a darts is fontos része mindennapjainak. Gyál büszkén tekinthet rá: egy helyi fiú, aki a Lurkó pályájáról indult, ma már világbajnoki döntős futsal- és minifocijátékos. Története üzenet mindenkinek, aki sportolni kezd: a kitartás, az álmokba vetett hit és a közösség ereje képes valóra váltani a legnagyobb célokat.