Két kisfiú, két pár apró stoplis cipő és egy közös álom, hogy egyszer az NB I-ben léphessenek pályára. Soltész Dominik és Soltész István a gyáli BKSE-nél kezdtek, ahol már az első edzéseken megmutatták, mennyire szeretik a labdát és a játékot. Akkor még talán ők sem sejtették, hogy évekkel később együtt ünnepelnek majd bajnoki címet, és a magyar élvonalban rúgják a labdát.

A testvérpár futballszeretete egészen kicsi korukban, három és fél évesen kezdődött. Édesanyjuk vitte el őket először edzésre, és azóta is közösen járják a sport útját. Egyéves korukban költöztek Gyálra, és tizennégy éves korukig itt élték mindennapjaikat. A Tulipán óvodába jártak, iskolába pedig a pestszentimrei Kastélydombi Általános Iskolába. A gyáli évek a játékról és az értékekről is szóltak: az alázatról, az akaratról és a tiszteletről. Ezt a szemléletet nevelőedzőjük, Jenei Attila ültette el bennük, az ő kezei között nőtt fel a Soltész-ikerpár, akihez hasonló következetességgel és emberséggel kevesen nevelnek fiatal játékosokat – mondja a testvérpár.

A BKSE-ben eltöltött időszak alatt igazi közösség formálódott: az edzők, a szülők és a klubvezetés, élén Boda Imrével együtt adták meg azt az alapot, amelyből a testvérpár későbbi sikerei is táplálkoztak.

A gyáli pályáról a Honvéd FC utánpótlásába vezetett az út, ahol mindketten éveket töltöttek, miközben tanulták, mit jelent profinak lenni a pályán és azon kívül is. Dominik 2005 és 2010 között a Gyáli BKSE-ben játszott, majd 2010 és 2019 között a Honvéd FC-ben nevelkedett. Pályafutása során megfordult a DUNAFERR, az FC Ajka, a DVSC és a Gyirmót FC csapataiban is, míg 2024 nyarán a Várda Labdarúgó Akadémia igazolta le. István útja hasonló ívet járt be: 2005 és 2010 között a gyáli BKSE játékosa volt, majd 2010 és 2018 között a Honvéd FC-ben folytatta. Később szerepelt a Kelen SC-nél, a DUNAFERR-nél, majd hosszabb időt töltött a Budafoki MTE csapatában. 2023-ban a ZTE FC-hez igazolt, 2024-ben újra Budafokon játszott kölcsönben, idén nyáron pedig őt is a Várda Labdarúgó Akadémia szerződtette.

A testvérpár kapcsolata különleges: egymás legnagyobb támaszai és motiválói. Versengés helyett mindig támogatás jellemezte őket. Ahogy fogalmaznak, „egy irányba evezünk”. Dominik ballábas, István jobb, mindkettőjüknek megvannak a maga erősségei, de a cél közös: fejlődni, csapatban gondolkodni és kihozni magukból a legtöbbet. „Egymás ellen már játszottunk profi szinten, és ugyan sokat szerepeltünk más-más csapatban, de előnyt is jelent, amikor egymás oldalán vagyunk a pályán, hiszen tudjuk a másikról, mi történik majd, amikor nála van a labda” – mondja István.

A 2024-es szezon különleges mérföldkő volt számukra: a Kisvárda színeiben először fordult elő, hogy a Soltész ikrek együtt, végig a pályán voltak NB I-es bajnokin. A Vasas elleni idénynyitó 0–0-s döntetlennel zárult, de a pillanat így is sport- és családtörténelmi maradt. „Valamikor régen, még utánpótlásban fordult elő velünk, hogy egy csapatban játszva végig a pályán voltunk – emlékezett vissza Dominik.

Bár az élet más városokba sodorta őket, Gyál ma is az otthon maradt családtagok, a barátok és a gyermekkori emlékek helye. „Ha tehetjük, visszajárunk, Gyál mindig különleges marad számunkra. Ott kaptuk meg az alapokat, és azokat az értékeket, amik azóta is visznek előre” – mondják. A sport mellett mindketten megtalálták a magánéleti boldogságot is. Mindketten megnősültek. Dominik egy kisfiú édesapja, István pedig ikrek érkezését várja. A futball mellett a család az, ami valóban erőt ad és motivál.

Ha egy dolgot üzenhetnének a mai gyerekeknek, az ez lenne: „Szeressétek a futballt, legyetek szenvedélyesek, merjetek nagyot álmodni, és dolgozzatok keményen érte! Mi is egy gyáli pályáról indultunk – és bárhonnan el lehet jutni, ha hiszel benne és soha nem adod fel.”

A Soltész ikrek története igazi gyáli büszkeség. Két fiú, akik ugyanazon a pályán kezdték, ahol ma sok helyi kisgyerek rúgja a labdát, és akik példát mutatnak arra, hogy a legnagyobb sikerek is egy apró gyermeki álomból születnek.