A budapesti agglomerációban a busz sok helyen még mindig „mentőöv”: jó, ha van pár járat a legközelebbi vasútállomásig vagy a város széléig, aztán jön az átszállás, a várakozás, a kiszámíthatatlanság. Ehhez képest Gyál közösségi közlekedése inkább olyan, mint egy rendesen megépített városi rendszer: nem csak létezik, hanem használható is – és ez az a pont, ahol egy település tényleg büszke lehet magára.

A különbséget legjobban az mutatja, hogy Gyál nem egyetlen „fő” buszkapcsolatra tesz fel mindent, hanem több irányból, több vonallal kapcsolódik a fővárosi gerincre. Aki nap mint nap ingázik, pontosan tudja, mennyit ér, ha nem egyetlen járat késése vagy kimaradása dönti el, hogy odaérünk-e időben. A gyáli hálózat egyik nagy erőssége éppen ez a rugalmasság: több busz viszi az utasokat ugyanahhoz a budapesti csomóponthoz, Határ út felé, ahol az átszállás a metróra már tényleg „nagyvárosi” tempót és választékot ad.

És itt jön a másik fontos szempont: nem csak az számít, hogy be lehet jutni Budapestre, hanem az is, hogy a busz a városon belül mennyire értelmezhető. Sok agglomerációs településen a helyközi járat logikája uralkodik: egy fő útvonal, néhány megálló, majd irány a végállomás. Gyál esetében viszont a buszok nem pusztán „kifelé” dolgoznak, hanem a városrészek közötti mindennapi mozgást is segítik. Ez apróságnak tűnhet, de a valóságban azt jelenti, hogy a busz nem csak a klasszikus bejárósok játékszere, hanem annak is alternatíva, aki intézni megy, rokonhoz ugrik át, vagy épp nem szeretne mindenhez autót indítani.

A hálózat „extra pontja”, hogy a busz és a vasút nem ellenségek, hanem szövetségesek. Ha van épkézláb kapcsolat egy állomáshoz, az hirtelen kinyitja a térképet: nem csak a metró felé lehet gondolkodni, hanem a vonatok irányába is.
A gyáli oldalon ennek jó példája Gyál felső vasútállomás elérhetősége, ami egy plusz menekülőút, ha a város felé épp a buszos oldal zsúfoltabb vagy lassabb.

Gyálon a budapesti rendszerhez való kapcsolódás nem esetleges. Amikor egy települést több, fővárosi logikával működő viszonylat szolgál ki, és mindez egy jól felismerhető csomópontra fut be, az utasnak egyszerűbb a világ: tudja, merre induljon, és ha „B terv” kell, van mivel váltani. Ebben az értelemben Gyál közlekedése nem agglomerációs „kompromisszum”, hanem kifejezetten versenyképes alternatíva az autóval szemben.

A gyáli városvezetés érdeme, hogy a település olyan buszos kapcsolati hálót tud felmutatni, ami nem csak a menetrendben mutat jól, hanem a hétfő reggeli rohanásban is. Ez persze nem volt magától értetődő, sok munkát és energiát kívántak meg a tárgyalások, amíg megszületett az a megállapodás, aminek eredményei a ma rendelkezésre álló járatok lettek, amikért az önkormányzat évi 40 millió forintot fizet a szolgáltatónak.

Ezért is várja el a városvezetés, hogy az utóbbi időben tapasztalható járatkimaradásokat mielőbb orvosolja a közlekedési vállalat és a jövőben is a szerződés szerint biztosítsa a szolgáltatást.