Jálics Ferenc 1927-ben született Gyálon és 2021. február 13-án hunyt el Budapesten. Jezsuita szerzetesként egy időben Jorge Mario Bergoglio, a későbbi Ferenc pápa tanára, lelki vezetője is volt. 1927-ben Gyál még Szőlősgyálként jóval kisebb, jóval szellősebb településként létezett. A Jálics család birtokolta, országos hírű szőlőt gondozott a területen. A szőlőt Jálics Géza, Jálics Ferenc őse hozta létre, és tette messze földön híressé. Ő volt az, aki kastélyt építtetett Gyálon. Ebben a kastélyban nőtt fel történetünk hőse is. Ő maga így vallott erről: „Tízen voltunk testvérek, én vagyok a második. Nagyon örültem a testvéreimnek, ahogy jöttek sorban, és hogy sokan voltunk. Apámnak volt egy gazdasága, benne egy szép kastély és egy park, és az nekünk egy paradicsom volt. Rengeteget tudtunk játszani, volt egy nagy medence, amiben nyáron úszkálhattunk. Nagyon szép gyerekkorom volt, és hogy ennyien együtt lehettünk, azt hiszem, ez nagyon szép volt.” Innen került Jálics Ferenc a kőszegi katonaiskolába, ahova nem sokkal előtte Ottlik Géza is járt. (Ez az iskola ihlette Ottlik Iskola a határon című halhatatlan regényét!) A második világháborúban Jálicsot Marosvásárhelyre, majd Németországba vezényelték. Ott élte túl a háborút. Ezután hazajött, és belépett a jezsuita rendbe. Nem sokáig tartott a béke, mert a családot, mint osztályellenséget, üldözni kezdték. Ezekben a vészterhes időkben Jálics Ferenc elmenekült az országból. Folyamatos tanulás és tanítás következett ezután. Megjárta Németországot, Belgiumot és Chilét, végül Argentínában kötött ki. Itt az 1960-as években egy olyan csoportot tanított lelki vezetőként, ahol a későbbi Ferenc pápa is tanult. 1974-ben Buenos Aires egyik nyomornegyedébe költözött, ahol egy rendtársával a szegények tanításával és megsegítésével foglalkozott. Ekkor rendfőnöke a korábbi tanítványa, a későbbi Ferenc pápa lett. 1976-ban szélsőjobboldali kormány jutott hatalomra, és megkezdődött a másként gondolkodók üldözése. Jálicsot letartóztatták, mint kommunista kémet (hiszen szegényeken segít), és börtönbe vetették. A börtönben öt hónapig folyamatosan kínozták: összekötözték végtagjait, bekötözték szemét, ágyúgolyóhoz láncolták. Végül, mint veszélytelen elemet szabadon engedték. A borzalmakról így beszélt később: „… (a börtönben) földolgoztam életem több traumatikus élményét. Előtte volt egy enyhe depresszióm, ez ott elmúlt. Az őrök meg nem tudták mire vélni, hogy nem esünk kétségbe, nem ordibálunk, hanem Jézus nevét ismételgetjük és meditálunk.” A kínzások után kiutasították az országból. Németországban telepedett le, majd kilencven éves korában hazatért. Ekkoriban világszerte ismerték már mélyre ható imamódszere miatt. A fogság tette őt az úgynevezett „szemlélődő ima” kialakítójává, és saját bevallása szerint boldog emberré. Békében halt meg, tisztelettől és szeretettől övezve. Temetése 2021. április 8-án lesz Budapesten a Jézus Szíve Jezsuita Templomban. Nyugodjék békében! „A szemlélődő imádságot lehet pihenésnek tekinteni. Amikor azokkal vagyunk, akiket szeretünk, az pihenés. Nekem pihenés az is, amikor kimegyek a szabadba. A séta a természetben nem zárja ki, hogy az ember imádkozzon is közben.”

Köszönjük a cikket Kiss Gábornak és a Vecsési Honismereti Kör Facebook csoportnak