Kiss Sándorné, Babás Tímea Gyálon él, itt nőtt fel, ide köti minden emléke. Már gyerekként is a kezével alkotott, ma pedig bronzkoszorús textiljáték-készítő mesterként készít egyedi bábokat és játékokat. Gyerekeknek, intézményeknek, sőt, színházaknak is. Beszélgetésünkben egy olyan életút bontakozik ki, amelyben az alkotás nem választás volt, hanem sors.

„Tősgyökeres gyáli vagyok” – kezdi mosolyogva. A gyáli Kossuth Lajos Általános Iskolába járt. Már korán megmutatkozott, hogy különleges érzéke van a kézművességhez. „12 évesen már kötöttem, kézimunkáztam, horgoltam, riselni is tudtam. Valahogy mindig ezt éreztem közel magamhoz.”

Az igazi fordulópont akkor érkezett el, amikor bekerült a Népművészetek Szakiskolájába, ahol három éven át tanulta a textiljáték-készítést. „Az iskola szellemisége teljesen magával ragadott. Más közeg volt, mint amit addig ismertem és ott éreztem először igazán, hogy a helyemen vagyok.” Varrónői végzettséget szerzett, később pedig népi játszóház-vezetői képzést is elvégzett.

A kézművesség azóta is az élete része, és nem csak az övé. „Kézműves család vagyunk” – mondja. Férje népi bőrműves, aki a vásárok szervezésében is aktívan részt vesz, ötletekkel segíti a munkáját. A szakmai elismerések sem maradtak el. Bronzkoszorús textiljáték-készítő mester címet szerzett, amelyet Győrben, több rangos versenyen elért helyezések után ítéltek oda. „Ez egy hosszabb folyamat eredménye volt, sok munka és visszajelzés kellett hozzá.” De számára nem a cím a legfontosabb, hanem maga az alkotás.

Egy-egy báb elkészítése hosszú és aprólékos folyamat. „Van, hogy egy teljes nap is rámegy egy darabra, de a tervezés akár egy hétig is eltarthat.” Először megszületik az ötlet, néha saját elképzelés, máskor megrendelői kérés alapján. „Sokszor meséket nézek, és fejben darabokra szedem a karaktereket. Aztán újra összerakom őket, és így születik meg a figura.”

Ezután következik a kivitelezés: szabás, varrás, majd a kézi munka – szemek, haj, szemüveg, bajusz, apró részletek. „Ez nem félórás munka. Minden darab sok idő és odafigyelés.”

Alkotásai sokféle helyre eljutnak. Gyerekeknek készülnek játékok, de intézmények, óvodák, iskolák, alapítványok és még színházak is rendeltek már tőle. Az egyik legkedvesebb története egy nagypapához kötődik: „Vett az unokájának bábokat, majd bezárkóztak a szobába, és ketten báboztak. Ezért érdemes csinálni.”

Egy másik emlékezetes pillanat, amikor Csukás István születésnapi műsorára hívták a Duna Televízióba. „Bodrogi Gyula is ott volt. Mindkettőjüknek adtam egy-egy figurát – Csukás Pista bácsinak egy királyfit, Bodrogi Gyulának egy sárkányt.”

Az alkotás számára nem munka, hanem örömforrás. „Azért szeretem csinálni, mert az ember újra gyerek lehet. Benne van a játék öröme.”

Munkájának különlegessége, hogy az alapanyag egy részét maga készíti. A gyapjú feldolgozásának teljes folyamatát végigviszi: „Tavasszal levágják a birkák bundáját, azt megveszem, kimosom, megszárítom, kifésülöm. Utána rokkán megsodrom, összecérnázom, újra kimosom, és kész a fonal.” Ha színes fonalat szeretne, növényi festéssel színezi meg. „Ebbe a folyamatba szerettem bele. Az a pillanat, amikor a végén a kezemben tartom a fonalat… az az igazi alkotás élménye.”

Szeretne rokka bemutatókat és táborokat szervezni, nemezeléssel foglalkozni, zsűrizni, valamint elérni a népi iparművész címet a bábjaival. Emellett új területek is érdeklik: természetes szappanok készítését is kipróbálná.

Van valami különleges abban, amikor valaki nemcsak készít valamit, hanem lelket is ad hozzá. Tímea munkáiban ott van a tudás, az idő, és az a fajta egyediség, amit nem lehet siettetni. Talán ezért is olyan jó tudni, hogy ezek az értékek itt, Gyálon születnek.