Barth Károly különleges helyet foglal el Gyál kulturális életében. A szobrászművész hosszú éveken át élt a városban, majd 1974-ben feleségével együtt Németországba, Kronbergbe költözött. Bár később külföldön telepedett le, kapcsolata Gyállal nem szakadt meg: művei 2001-től kezdve egyre hangsúlyosabban jelentek meg a város közterein, és az évek során ő lett az az alkotó, aki talán a legtöbbet tette hozzá Gyál vizuális arculatához.

Barth Károly és házastársa, alkotótársa, Mezőfi Mózer Ilona szobrászművész a legtöbb gyáli köztéri műalkotást ajándékként adták a városnak. Ez önmagában is ritka gesztus: nem egyszeri felajánlásról van szó, hanem hosszú éveken át tartó, tudatos közösségi jelenlétről. Ennek elismeréseként Barth Károly 2018-ban megkapta a Gyál Város Díszpolgára címet.

Művészetének gyáli jelenléte a város több pontján is fellelhető. A Kálvin tér nevét például az ott álló, Barth Károly által készített és a településnek adományozott Kálvin János-mellszoborról kapta; ezt 2001-ben leplezték le. Később a városnak ajándékozta Széchenyi István bronz mellszobrát, az Őzikék szoborcsoportot, Arany János mellszobrát, az 1956-os emlékművet, valamint Ady Endre és Zrínyi Miklós mellszobrát is. Ezek a művek nem pusztán díszítőelemek: iskolákhoz, közösségi intézményekhez és városi terekhez kapcsolódnak, vagyis a mindennapi gyáli élet szerves részévé váltak.

Barth Károly pályája ugyanakkor nem szűkíthető le Gyálra. Műveit többek között Baden-Badenben, Bonnban, Berlinben és Strasbourgban is kiállították, köztéri alkotásai pedig Európa több városában megtalálhatók. Munkásságát Európai Kultúráért aranyéremmel és Európai Kultúrdiplomával is elismerték. Kronbergi jelenlétét német sajtóforrások is megerősítik: ott is olyan művészként tartják számon, akinek alkotásai a város több pontján jelen vannak.

Mindez segít megérteni, miért bír különös jelentőséggel Barth Károly újabb gyáli adománya. A képviselő-testület 2026 márciusi ülésén döntött a művész újabb felajánlásának elfogadásáról. Barth Károly két bronz alkotást ajánlott fel a városnak: a Csellózó nő című szobrot és az Őzike szobor-csoportot.

A kész szobrok mellett öntőformákat is kapott a város

Barth Károly adományai azonban nem merültek ki a kész szobrok felajánlásában. A művész négy mellszobor öntőformáját is a városnak adta: Kossuth Lajos, Semmelweis Ignác, Kodály Zoltán és Bartók Béla mellszobrának mintáit, névtáblával együtt. Ezekből az öntőformákból az önkormányzat készítteti el a bronz szobrokat, amelyeket a tervek szerint gyáli intézményekben, illetve közösségi terekben helyeznek majd el.

Ez a gesztus különösen figyelemre méltó, mert jól mutatja Barth Károly gondolkodásmódját. Amellett, hogy kész alkotásokat adományozott, olyan szobrászati alapokat is átadott, amelyekből a város később maradandó, bronz kivitelű emlékműveket hozhat létre. Vagyis nem egyszerűen műtárgyakat adott Gyálnak, hanem a további emlékezetformálás lehetőségét is. Az önkormányzat döntése nyomán ezekből az öntvényekből készülnek el a végleges mellszobrok: Bartók Béla és Kodály Zoltán esetében névtáblával és akasztóval, Kossuth Lajos és Semmelweis Ignác esetében névtáblával.

Barth Károly legutóbb tavaly ősszel ajándékozott Gyálnak egy különleges emlékművet. 2025. október 6-án avatták fel Gyálon az Aradi vértanúk és a mártír miniszterelnök emlékművét, amelyhez a bronz arcképeket szintén ő adományozta a városnak. Az alkotót a Torma János Múzeum egyik monumentális festménye inspirálta, és maga is hangsúlyozta, hogy a mű az emlékezés szolgálatába áll. Ez a gesztus jól mutatja, hogy Barth számára a köztéri szobrászat nem pusztán formai kérdés, hanem közösségi, történelmi és erkölcsi vállalás is.

Barth Károly története ezért több egy sikeres szobrász életrajzánál. Az ő esetében a művészi pálya, a személyes kötődés és a közösségi adományozás szorosan összefonódik. Kevés olyan alkotó van, akinek munkái ennyire szervesen épültek volna be egy település hétköznapi látképébe. Gyál számára Barth Károly olyan művész, aki bronzba öntötte a város emlékezetének egy részét. Újabb felajánlásai ezt a kapcsolatot erősítik tovább. A történetük azt üzeni: a művészet akkor a legerősebb, ha megszületik, közösséget teremt, és végül hazatalál.