Van az a pillanat, amikor az ember még félálomban áll a megállóban, a lehelete fehér, a táskája nehéz, és csak egyetlen dolog számít: mikor fordul be a busz. Gyálon sokáig erre a kérdésre egyetlen, szinte reflexből mondott válasz volt: „a 94-es.”

„Nem azt mondtuk, hogy megyünk Pestre. Azt mondtuk: megyünk a 94-essel” – emlékszik vissza egy gyáli lakos, aki még gyerekként ingázott a környéken.

A 94-es története meglepően messzire nyúlik: 1959. július 13-án a Pestimre felső MÁV-állomás és Gyál, Tanácsháza között közlekedő 54B járatot 94-esre számozták át, majd még abban az évben Gyál vasútállomásig is hosszabbították.

A vonal aztán évtizedeken át együtt változott a környékkel: hol rövidült, hol hosszabbodott, új utcák kerültek be, megállók nevei váltak a mindennapok részévé. 1963-tól például a gyáli Szent István utcáig is elért.

„A megálló neveit hamarabb tudtam, mint a szorzótáblát. Vecsési út, Szent István, aztán irány Pestimre…” – mondja mosolyogva egy másik gyáli visszaemlékező.

A 94-es nemcsak viszonylat volt, hanem ritmus: iskolakezdés, műszakváltás, bevásárlás, ügyintézés – mindhez „volt egy busz”. A források szerint a vonalon klasszikusan Ikarus 280-as csuklósok is jártak.

„Télen, amikor párás volt az ablak, belülről rajzoltunk rá, de közben figyeltünk: nehogy a mi megállónk jöjjön, mert akkor ugrás!” – idézi fel egy gyáli utas.

Aki régóta itt él, annak a 94-eshez gyakran egyetlen szó is társul: megbízhatóság. Nem hibátlanság, inkább az a fajta „tudtam, mire számítsak” érzés.

A 2000-es évek elején Gyál és a dél-pesti térség közlekedése felpörgött, és egyre fontosabb lett, hogy a Határ út (a metró) felé gyorsabban lehessen eljutni. A 94-es történetében ez konkrét dátummal is mérhető: 2002. március 8-án gyorsjárati jellegű kapcsolat indult Kispest, Határ út és Gyál, Vecsési út között.

„A Határ út nekünk kapu volt. Ha oda eljutottál, onnantól a város már kiment a lábad alól – metró, villamos, minden.”

A klasszikus 94-es végül 2006. szeptember 30-án futott utoljára.

Sokan úgy emlékeznek, mintha egyik napról a másikra húztak volna egy vonalat a térképen – pedig valójában átalakulás történt: a korábbi „egy nagy gerincjárat” szerepét fokozatosan több viszonylat vette át.

A járattörténeti összefoglalók szerint 2006. október 1-jén elindult a 94E, kevesebb megállással, gyorsabb eljutást célozva. Később a Határ út–Gyál kapcsolat „családdá” vált: a gyors kapcsolat egyik fő eleme ma a 294E (a korábbi gyorsjárati logika átörökítése), és mellette csúcsidőben ott a 94E is.

„Amikor megszűnt a 94-es, egy darabig mindenki így kérdezett: „akkor most mivel megyünk?” Aztán rájöttünk, hogy lehet, hogy kettővel is…” – mondja egy gyáli ingázó.

A legnagyobb különbség ma az, hogy Gyálra nem egyetlen vonal logikája épül, hanem többféle útvonal és célpont közül lehet választani – attól függően, kinek a metró a fontos, kinek pedig a belsőbb pesti csomópontok. „Régen az volt, hogy ha elment a busz, akkor álltunk és néztük az utat. Most meg: ha nem ez, akkor a másik. Ez nagyon más élet.”

A választék nem pusztán „több számot” jelent, hanem azt is, hogy:

• különböző gyáli városrészek más-más járattal érhetők el kényelmesebben,
• a Határ út metrókapcsolat mellett megmaradt a Boráros tér felé tartó közvetlenebb irány is,
• és éjszaka sem „szakad el” teljesen a település.

„A gyerek már úgy nő fel, hogy természetes: több opció van. Nekünk meg még ott van a fülünkben a kérdés: „a 94-es jön?””

A régi 94-es útvonalát, hangulatát és „életérzését” ma részben más számok viszik tovább, részben pedig az emlékezet: az a generáció, amelyik a csuklós Ikaruson tanulta meg, hogyan kell fél kézzel kapaszkodni, fél kézzel a táskát fogni, közben figyelni a megállókat.