Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire és a forradalmi eseményekre emlékeztünk október 23-án az Arany János Közösségi Ház és Városi Könyvtárban.

Az eseményen részt vett Pápai Mihály polgármester; dr. Szlifka-Ágoston Zita jegyző; valamint Kiss Judit, a Gyáli Járási Hivatal vezetője; önkormányzati képviselők; egyházi és civil szervezetek vezetői és a lakosság.

A városi megemlékezésen Nagy József Elek alpolgármester mondott ünnepi beszédet:

„A forradalom nem abból születik, hogy a nép politizálni akar, hanem abból, hogy élni akar – szabadon, emberként.” – írja Márai Sándor.

1956 hősei nem politikát akartak formálni, hanem szabad levegőt venni. Szabad levegőt, egy szabad országban.

Olyan országot akartak, ahol a félelem helyett a remény és magyarságtudat, nemzeti érzelem irányítja az emberek életét, ahol a mindennapi döntések nem tőlünk távoli hatalmak központjaiban születnek, hanem magyar emberek szívében és fejében. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Gyáliak!

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc mindössze két hétig tartott.

E történelmi napokban az egész Világ ránk figyelt. Ami történt megrengette a világot. Megroppantotta a második világháború után kialakított nagyhatalmi rendet. Leleplezte a szovjet elnyomás kegyetlen valóságát.

A világ ekkor józanodott ki a kommunista illúziókból.

Mi akkor bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk a sorsunkat a saját kezünkbe venni.

A forradalom a hosszú évekig elfojtott elkeseredésből és reményből született. A pesti utcákon utcán, majd az egész országban fiatalok és felnőttek együtt álltak ki a hazáért, és a világ akkor megtanulta: a magyar nép nem tűri, hogy sorsáról mások döntsenek, helyette.

Ma, évtizedekkel később, nem fegyverrel, hanem tiszta szavakkal, a békés élet melletti kiállással, felelős döntéseinkkel kell megvédenünk mindazt, amit hőseink akkor kivívtak: nemzeti méltóságunkat.

Ma is nagy a nyomás, hogy mások mondják meg, kikkel, hogyan éljünk, mit gondoljunk helyesnek, hogyan formáljuk az ország jövőjét.

Ahogy akkor, úgy ma is hinnünk kell: Magyarország jövőjéről csak a magyar emberek dönthetnek. Megőrizzük és fenntartjuk a jogunkat, hogy a saját utunkat járjuk, és megvédjük azt, ami a miénk: otthonunkat, a hazánkat, a kultúránkat, a közösségeinket. Szűkebb értelemben családjainkat, gyermekeinket.

Mert végső soron minden ott dől el, otthon. A család a legnagyobb érték, amit ember kaphat. Az a hely, ahol megtanuljuk, mi az összetartás, ahol először tapasztaljuk meg a biztonságot és a szeretetet.

 Ez az otthon, a haza ereje. Ha van erős család, akkor van magyar jövő. Ha van hova hazamenni, akkor nem félünk semmitől. De ha az szétesik, akkor minden bizonytalanabb lesz…

1956-ban olyan emberek álltak ki a hazáért, a nemzet otthonáért mint Nagy Imre miniszterelnök, aki vállalta a legnagyobb áldozatot: a mártírhalált, vagy Pongrátz Gergely, aki a Corvin közben megmutatta bajtársaival, hogy az ember rangját a lelki nagyság adja.

De a történelmünk nemcsak a nagy nevek története.

Ott voltak a Corvin közben, a rádiónál, a parlament előtt, ott, ahol kellett az egyszerű emberek is: gyárban dolgozó asszonyok, egyetemisták, tanárok, orvosok sofőrök, akik nem kértek sokat, csak igazságot, jogot arra, hogy szabad hazában élhessenek. 

Ők nem hősnek születtek, de tetteikkel hősökké váltak, mert volt bennük erő és bátorság, hogy kimondják: elég volt, nem tűrjük az elnyomást szabad emberként akarunk éni: otthont teremteni a hazában.

Ez a fajta bátorság ma hiánycikk a világban.

Mi kiállunk egymásért, merünk segíteni, nemet mondani, hiszünk abban, hogy amit csinálunk az méltó történelmünk nagyjaihoz, az utókorhoz, gyermekeinkhez. Ez a mi erőnk!

A szabadság ma nem a barikádokon dől el, hanem a hétköznapokban a munkában, a családban, a döntéseinkben, abban, hogyan bánunk egymással.

És ha mindannyian ugyanazzal a hittel és kitartással tesszük a dolgunkat, mint ők tették akkor, akkor méltók leszünk az örökségükhöz.

Köszönöm, hogy együtt emlékezünk!

Köszönöm, hogy ismét itt együtt ünnepelhetünk!

Isten óvja Magyarországot, szabad nemzetünk otthonát!

Az ünnepi műsor közreműködői voltak: Rubold Ödön a Nemzeti Színház társulatának tagja, Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes művész, valamint a Gyáli Bartók Béla Általános Iskola tanulói.

A Gyáli Bartók Béla Általános Iskola ünnepi műsorának címe: „Amíg szól a dal ’56-ért, míg szívünk dobog, ’56 él!” A műsort az iskola hetedik és nyolcadik évfolyamos tanulói, valamint a hatodikos énekkaros diákok adták elő. A műsor forgatókönyvét írta és a műsort betanította: Baloghné Balogh Mária, technikai segítője: Botosné Szerednik Valéria. Az énekkar felkészítője és a zárószámot betanította: Varga Dávid.  Köszönjük a színvonalas műsort az iskola diákjainak, és felkészítő tanáraiknak.

Az ünnepség után fáklyákkal vonultak a résztvevők a Templom térre, ahol elhelyezték az emlékezés koszorúit az 1956-os emlékműnél, Barth Károly szobrászművész, városunk díszpolgára alkotásánál.